Érsek vártól indultunk
A végére elfáradtunk
Magas szirtre hágtunk
Kilátni is vágytunk
Tele minden földi jóval
Hébe-hóba egy kis hóval
Otthon meleg vízbe került
A pohár máris kiürült
Felöleltünk néhány témát
Autó, biosz, meg a fák
Sok beszédnek sok az alja
Balázs a bogyókat falja
Közel már a Hoffmann-ház
Az ajtóba erdész áll
Künn az úton csillan jég
Pillanatra kék az ég
Vár minket a fagy a jég
Itt van már a szakadék
Páncél fedi a Rám-ot
Nem szednek ott vámot
Siettünk a páncél jégen
Korlát nélkül estünk szépen
Kedvünk maradt vidáman
Jöttek szembe hatszor hárman
Nem is csúszott oly messzire
Csak vízesés tetejére
Volt ott létra, lemásztunk
Gyalogszerrel folyt utunk
Ettünk, ittunk keveset
Majd folytattuk a menetet
Magas tölgyek árnyékában
Mint régen a meleg nyárban
Meredek hegy állt elénk
Mély csodálattal néznénk
Ha látnánk a tetején
Örök homály ül a fején
Bús komor sötét lett szívem
Vissza vetett ez már régen
Vaskos törzs mit szél dönt el
Vajon én hogy érek fel
Keskeny ösvény vezet hegyen
Jég borítja a gerincen
Óvatossá vált léptem
Kedvesem bár lenne vélem
Tetőn szürke köd várt
Nem láttuk a híre várt
Cserébe szemünk lelt bogyót
Piros volt és gyorsa fogyott
Sok-sok emlék tört elő
Lassan fogott út, idő
Hosszú völgy szélén mentünk
S közben szendvicset ettünk
Zöld úton indul ének
Igen hamar nem lesz vége
Hegy, völgy váltja egymás
Minden szürke milyen kár
Örülj pajtás, süt a nap
Élvezd, amíg fénye hat
Szívd magadba erejét
Hogy lássuk az út végét
Indultunk a békéért
Csúsztunk, másztunk épségért
Jöttek sokan Dömöstől
Mi meg Dobogókő felől
„Fenn az úton okos halad
Merész keze vashoz tapad
Segély nélkül csak mi megyünk
” Mondta Balázs s máris eltűnt
Magas völgynek immár vége
A víz folyik most már végre
Ösvény van lábunk alatt
Itt a jég már felolvadt
Kazinczy-forrás csillan
Édes vize a napban
Fagyos földön csörgedezik
Magasból morajlón esik
Végtelenre mászunk fel
Vár a csúcs menni kell
Csupasz magas fák között
Nem látok mást csak ködöt
Hatalmas vihar csavart fát
Gyökértányér ami áll
Ami élt az már rég holt
Büszke, magas, zöldellő volt
Fenn a hegyen látvány nincsen
Az ágyam drága kincsem
Lankás lesz az ösvény lefelé
Gyorsan közeleg már az éj
Földes úton baktatunk
A lámpából is kifogytunk
Az éjsötét elborít
Csak lámpánk világít
Csüggedve gondolat nélkül
Mentünk a városon bévül
Rendületlen vártuk a HÉV-et
Ablakon láttuk a képet
Bár nem sikerült utunk
Hegyet, völgyet megmásztunk
A dicsőség maradt nekünk
Erő legyen velünk
Egy sugár mutatja utunk
Aszfalton így cammogtunk
Csobánka messze mögöttünk
Pomáz határára érkeztünk
Csokival kergettük álmunk
„Újra megcsináljuk” szóltunk
Büszkén tértünk meleg házba
Feküdtünk gyorsan ágyba
Télre jöjjön a tavasz, nyár
Minket pedig vár ez a táv
Esztergomtól Budapestig
Irány haza Palotáig.