Elindultunk 6 óra tájt a kelenföldi vasútállomásra. Ott még elég hideg volt az idő. Felszálltunk a Veszprémbe tartó vonatara. A vonat pontosan beért az állomásra. Veszprémben átszálltunk a győri személyvonatra, amivel Vinyére mentünk.

 Mikor megérkeztünk bementünk a falu büféjébe és kenyeret próbáltunk venni a délutáni bográcsozáshoz. De a büfében csak medvehagymás lángossal tudtak nekünk szolgálni. E zakó után indultunk felderíteni a helyeket (Zsidó-rét, Ördög-rét), amelyeket kitűzésre tettűnk. Az Ördög-rét felderítése nem aratott olyan nagy sikert, amit vártuk.

Aztán tovább indultunk a kővetkező állomásunkra, Fenyőfőre. A két falut egy 4,5 km-es betonút köt össze, amit le kellett járnunk. Amikor megérkeztünk a faluba, Fenyőfőre, megkérdeztük a helyieket, hogy van-e bolt és artézi kút, hogy feltölthessük a készleteinket. Elindultunk a faluból, hogy megkeressük a leendő táborhelyet. Meg is találtuk, de nem „felelt meg ” az elvárásainknak. Ez idő alatt megtudtuk, hogy a kenyeret egy kenyeres autó hozza, és tőle tudtunk venni kenyeret. Azután vissza indultunk Vinyére, hogy megfőzhessük az ebédünket, mert a kijelölt helyen nem találtunk tűzrakó helyet.

Meg is főztük a mi kis paprikás krumplinkat, amit már oly régóta várunk. Végül sikerült és mindenki, aki ott járt megcsodálhatta a mi kis művünket. Majd haza indultunk a vonattal és kb. 7 órakor otthon is voltunk Kelenföldön. Így telt el a mi kis felderítő túránk.

További képeket innen lehet elérni>