Vándor vitézeink (vitéznők hiányában, de korántsem csüggedve) 2015. jún. 7-én reggel (... délelőtt ...) 10-kor (... 10.06-kor ...) jelentkeztek Szöllősy Vágó János csapatparancsnok (96. Sólyom, csepeli cserkészcsapat) előtt a csepeli Hollandi csárdával szembeni csónakháznál, hogy megkezdjék aznapi, szigorúan szabadidős célzatú evezős tevékenységüket.
Jánosnak nem tudunk eléggé hálásak lenni azért a számtalan földi és szellemi jóért, amelyeket számunkra a nap folyamán biztosított. Azon túl, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a csapata használatában lévő, kifogástalan állapotú és teljesen felszerelt túrakenukat, emellett vállalta a vízi vezető szerepét is egész nap. A vízre szállás előtt egy ismétlő jellegű fejtágítást is tartott nekünk azokról a hajózási szabályokról, amelyeket egy vízen közlekedőnek feltétlenül tudnia kell.
Aki volt már vízen kenuval, tanúsíthatja, hogy a nyugodt, nyílt vízen evezni a társakkal egy ritmusban, valami egészen felemelő érzés. Mi is átélhettük a júniusi fülledt nyárban ezt az igazán cserkészies, természetközeli hangulatot, amelyet semmilyen szöveges leírás nem adhat vissza teljes egészében.
Az új kormányosok, akiknek még nem volt tapasztalatuk, hamar beletanultak az evezős irányítás csínjába-bínjába, így igazán jó tempóban értünk le nem egész egy óra alatt az M0-ás hídhoz. Itt a híd alatt közvetlenül egy Y-elágazásnál kezdődik egy lakatlan sziget, ezen kötöttünk ki, hogy ebédünket végül is, valamilyen formában elköltsük. Szándékunk pedig nem volt más, mint a "cserkészies" grillezés, ehhez előre pácolt húsok, saláta, kenyér, meggy, egy balta, egy sütőrács és egy öngyűjtó állt a rendelkezésünkre. Mindez a felszerelés még sok is volt ahhoz, hogy egy órán belül az ínycsiklandónak induló húsok elkezdjenek sercegni a parázs felett. (Az "induló" jelző a sercegő húsok túlsütésére - értsd: megégetésére - és parázsban való, szándékosnak nem mondható megforgatására próbál finoman utalni.) Mindemellett azért jó volt a saláta és a meggy is.
Haza is kéne már menni, gondolták az elégedettségtől kikerekedett arcok, mikor a 15 órás befejezéssel tervezett túrán az óra már jóval 15 után járt. Összeszedelődzködtünk hát, és visszafelé nem a Soroksári-Duna főágában, hanem a bal oldali mellékágában eveztünk, békés horgászstégek sorfalával szegélyezve. Visszaérve a csónakházhoz elvégeztük az ilyenkor kötelező tisztogatási műveleteket, majd pedig elraktuk a hajókat és elköszöntünk rendkívül segítőkész vendéglátónktól, kölcsönösen a mielőbbi viszontlátás reményében.
A nap végén az i-re a pontot (avagy gombócot) pedig Boxer tette fel, aki mindenkit meghívott az út túloldalán lévő cukrászdában egy fagyira. Köszönjük minden rovernek ezt a szép napot, hogy jelenlétükkel emelték a nap fényét, és külön köszönetet mondunk még egyszer Jánosnak, aki nélkül mindez nem jöhetett volna létre. ;)