A Mátra kapujához érve, a mintegy nyolc évszázadra visszatekintő városban, Gyöngyösön megnéztük az ország második legnagyobb természettudományi múzeumát, a Mátra Múzeumot, amelynek a klasszicista Orczy kastély és parkja ad otthont.
A kastélyban legelőször a körülbelül ötvenezer éves, hazánk egyetlen teljes mamutcsontvázát vettük szemügyre és csodáltuk meg.
A hatalmas csontváz az 1949-es ásatás során került elő Mátraderecskén. Portyánk első közös csoportképének hátterét is adta a különleges látnivaló.
Utána megtekintettük a vadász- és helytörténeti kiállításokat, valamint az ásványok és az ősmaradványok gazdag gyűjteményét.
 
A kastélyparkban található természettudományi pavilonban természetrajzot és pálmaházat néztünk meg. Különlegessége a 3 szintes kiállítás, amelynek közepén 3 szinten átérő fa mutatja be az élővilág szintezettségét: a talaj- és gyökérszintet, a lágyszárú- és cserjeszintet, valamint a lombkoronaszintet. Minden szinten az adott élőhelyek növény- és állatvilágát is láthattuk.
A pálmaházban trópusi növényekben, egzotikus élő hüllőkben, színpompás halakban gyönyörködhettünk.
  

Delet ütött az óra, amikor jóízűen elfogyasztottuk otthonról hozott szendvicsünket a parkban. Visszasétáltunk az autóbusz-állomásra és útra keltünk Mátraházára.
Megérkezésünkkor, a Ferences Lelkészség Naphimnusz parkjában már várt bennünket a szállásadónk. Lepakoltunk, berendezkedtünk, elfogyasztottuk megmaradt elemózsiánkat, és Kristóf vezetésével megbeszéltük a délutáni túrát.
Majd néhány perc múlva felkerekedtünk, s elindultunk az erdőbe. Több túraútvonal is kirajzolódott a tervben, ám amikor a mátraházi sípálya alján felnéztünk a Kékestetőre, kedvet kaptunk, hogy felsétáljunk a hegycsúcsra. Túra közben meg-megálltuk, és pihenésképp kicserkész játékokkal töltöttük az időt.

A Mátra hazánk egyik legfontosabb klimatikus gyógyhelye, ahogy haladtunk fölfelé, egyre jobban éreztünk kristálytiszta levegőjének frissítő hatását.
Kékesen, a nemzeti színűre festett kőhöz érve mindenki nagyon boldogan tudatosította magában, hogy az ország legmagasabb pontján áll. A készült felvételek is ragyogó hangulatról tanúskodnak.
  

Visszafelé másik útvonalon haladtuk lefelé Mátraházára. Itt már technikásabb volt a terep, gyakran használtuk egyszerre alsó és felső végtagjainkat is az ereszkedéshez. A korábbi esőzések következtében az ösvény helyenként meglehetősen saras, latyakos volt, de nem szegte kedvünket. Egymásnak segítő kezet nyújtva keltünk át a csúszós területeken.
Utunk végén, a tisztáson a kerekded Hold is megmutatta ragyogó fényét. A gyerekek képzelőerejét is fokozta az alkonyatban egyre feltűnőbb égitest. Egyikük megkért, szedjem le azt a Trappista sajtot az égről, mert jó lesz a vasárnapi reggelihez. Társa azonnal rávágta: „az nem sajt, hanem kivágtak egy lukat az égből és azt hátulról megvilágították egy elemlámpával...”
 
Szálláshelyünkre érve jólesően átmelegedtünk a kályhánál, majd nekiálltunk az esti programnak: fürdésnek, vacsorakészítésnek, meseház- és portyatűz-előkészületnek.
Paprikás krumpli készült vacsorára, de hogy milyen fűszerezéssel, maradjon a portyaséf titka…
Jóízűen megvacsoráztunk, majd ahogy cserkészetben szokás, mindenki a saját tányérját és evőeszközét elmosogatta.
 
Ezután a keretmesével egybekötött meseházat tartottunk Noémi szervezésével. Az idei keretmesénk témája a Hupikék törpikék. A meseházban a gyerekek szobáról szobára járva kaptak játékos feladványokat Ügyifogyitól (Noémi), Törperőstől (Kristóf), Hamitól (Hajna), Lustitól (Hanna), majd végül Törpapától (Miklós), aki megajándékozta őket ügyességükért.
Törpapa már a portyatűznél várta gyerekeket, amely gyertyákkal körbeölelt Szent Ferenc-kereszt volt. Itt mindenkit bevárva, a portyatűzön már mind együtt énekeltünk, mondókákat mondtunk, játszottunk, majd imával bezárva nyugovóra tértek a gyerekek.
Esti vezetőségi gyűlésünkön a vezetőkkel megbeszéltük a nap eseményeit, átvettük a másnapi programokat, és beszélgettünk jövőbeni cserkészterveinkről is.
 
Másnap reggel csodás napfényre ébredtünk, az erdőt enyhe hóréteg borította. Bár e meseszép táj látványa is ébresztő hatású volt, azért nem maradt el a kötelező reggeli torna. Törperős (Kristóf) vezényelte az élénkítő mozgásokat.
Ezután bőségesen megreggeliztünk, majd beosztva a munkát egymás között, összepakoltunk, kitakarítottunk és elkészítettük a tízóraikat.
 
Átsétáltunk a szállásunk mellett lévő Magyarok Nagyasszonya kápolnába, hogy részt vegyünk a fél tizenegykor kezdődő szentmisén.
Mise után bőven volt még időnk a hazafelé tartó buszindulásig, így körbesétáltuk a Naphimnusz parkot. Mindegyik állomáson Assisi Szent Ferenc Naphimnusz sorait olvastuk fel egymásnak. A Naphimnusz a természetszeretetről szól, a teremtett világ csodálatáról és tiszteletéről.
A séta után szálláshelyünkön időzve Kristóf nagyböjti gondolatokat olvasott fel nekünk.
Izgalmasan telt a hazaindulás buszunkkal, jó ideig sűrű, tejfehér ködben gurultunk a kanyargós mátrai úton lefelé. Amikor már kitisztult az idő, mindenki álomba merülve utazott hazáig.
Tartalmas utazásunkért hálát adunk a Teremtőnek.

  Molnár Csenge-Hajna
kiscserkész rajvezető

Az utazásról a képek itt találhatóak. 

Assisi Szent Ferenc
Naphimnusz

Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
 
Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja
és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.
 
Áldjon, Uram téged Hold nénénk
és minden csillaga az égnek;
Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
 
Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
Levegő, felhő, jó és rút idő,
kik által élteted minden te alkotásodat.
 
Áldjon, Uram, tégedet Víz húgunk,
oly nagyon hasznos ő,
oly drága, tiszta és alázatos.
 
Áldjon, Uram, Tűz bátyánk,
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.
 
Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad.
És mindennemű gyümölcsöt terem,
füveket és színes virágokat.
 
Áldjon, Uram téged minden ember,
ki szerelmedért másnak megbocsát.
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
 
Áldjon, Uram, nővérünk, a testi halál,
Aki elől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
És boldogok, akik magukat megadták
te szent akaratodnak,
Második halál nem fog fájni azoknak.
 
Dicsérjétek Uramat és áldjátok,
És mondjatok hálát neki,
és nagy alázatosan szolgáljátok.

  Sík Sándor fordítása