Eme verset a március 15-ei ünnepségre írtam, melyet a Pálfi téren fel is olvastam.

Kiss Noémi - Örök magyar

Elhagyatott árva nemzet,
Kit az idő sokszor sebzett.
De ez az én Hazám, Otthonom,
Fényesen ragyogó csillagom.

A véghetetlen szenvedés,
Véget nem érő verdesés.
De ez az én Hazám, Otthonom,
Fényesen ragyogó csillagom.

Szolgasorsnak forradalma,
Nagyjainknak aggodalma.
De ez az én Hazám, Otthonom,
Fényesen ragyogó csillagom.

Karcos jelen és dicső múlt,
Századok könnye értünk hullt.
De ez az én Hazám, Otthonom,
Fényesen ragyogó csillagom.

Szeretetből újra épül,
Tiszteletből egyre szépül.
Mert ez az én Hazám, Otthonom,
Fényesen tündöklő csillagom.

Hisz van itt sok-sok büszkeség,
Fenséges ékes tehetség.
És ez az én Hazám, Otthonom,
Fényesen tündöklő csillagom.

Kitartó erő testében,
Hűséges eskü szívében,
Reménysugár a lelkében,
Örök magyar a vérében.
Hisz ez az én Hazám, Otthonom,
Fényesen szárnyaló csillagom.