Tisztelt Ünneplő Közönség! Tisztelt Honfitársaim!
A cserkészek újoncpróbájának egyik nagy fejezete a „Hazám és nemzetem” című rész. Benne sok Szent Istvántól eredeztethető vagy őhozzá visszavezethető történelmi és társadalmi tudást taglaló próbaponttal. De ugyanez a cím és tartalom jelenik meg egy felső tagozatos általános iskolás történelemkönyvében és jobb esetben a füzetében is. Jobb esetben… És, hogy mi van a fejekben arról már nehéz, bizonyos helyeken akár tilos is beszélni.
Ma a haza és a nemzet szavaink helyett a globális és a regionális jelzők a megfelelő és elfogadott európai szakszavak.
A társadalom alapját jelentő család és kisközösségek helyett Facebook csoportokhoz és Instagram követőkhöz a menőbb kapcsolódni. A vallásról pedig a legjobb ha nem is beszélünk, nehogy kirekesztőnek bélyegezzenek minket.
Egy külföldön dolgozó barátommal beszélgettem nem olyan régen aki azt mesélte, hogy egy összejövetelen a németek külön kérik, hogy ilyen témákról, mint nemzet vagy bevándorlás ne is beszéljünk, mert úgysem tudjuk megoldani ezeket a mi szintünkön. Még az sem zavarja őket, hogy ha most egyáltalán nem beszélünk ezekről a gondokról, akkor néhány év múlva már lehet, hogy nem is tudunk beszélni sem. Legalábbis nem a mi nyelvünkön.
Kedves Honfitársaim! Sokan az idősebbek közül sem gondolták volna, hogy a ma már nevetségesen hangzó „új kenyér ünnep” időszaka után ilyen veszély is fenyegetheti majd augusztus 20-át, államalapító Szent István és a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepét. A nembeszélés, a félrebeszélés veszélyei, amik az ezeréves értékek kiüresítései is egyben.
Pedig milyen lenyűgöző érzés belegondolni abba, hogy ezer éve itt vagyunk! Ezer éve beszélünk arról, hogy Géza fia Vajk megkeresztelkedett és II. Szilveszter pápától kapott koronával megkoronázták. Leverte a kereszténységnek ellenszegülő fejedelemségeket és ezer évre megalapozta hazánk állami és egyházi berendezkedését, közigazgatását. Abban az időben is sokan szerettek volna nem beszélni tetteiről, összeesküdni ellene vagy elfoglalni országát. Fiának, Imrének írt intelmeiből tudjuk, hogy a sziklaszilárd Istenbe vetett hit, az alattvalóknak kijáró tisztelet az igaz ítélet és türelem épp olyan fontosak voltak számára, mint a vendégek befogadása, az irgalmasság és az elődök és bölcsek elfogadása. Így tudott beszélni saját népéhez és más népekhez (a Szent Korona országaihoz), a külföldről jött térítőkhöz és lovagokhoz, kelethez és nyugathoz, keresztényhez és pogányhoz egyaránt. És legvégül, élete végén mi Asszonyunkhoz, a Boldogságos Szűz Máriához, akinek népét és országát felajánlotta.
Kedves Honfitársaim! Ez az ünnep arra is jó, hogy beszéljünk egymással! Hiszen az állam és a nemzet csak üres fogalmak maradnak az életet adó családok és kisközösségek nélkül. A törvény és a vallás értelmét veszti kötelességtudó és hívő emberek nélkül. Élettelen fogalmakként pedig könnyen félremagyarázhatók és elhallgathatók lesznek. Hiszen a beszélgetésben, egymás gondolatainak meghallgatásában, megértésében és tovább gondolásában érthetjük csak meg mit jelent számunkra ez az ezer év. Csak így tudjuk elérni, hogy még ezer és ezer évig itt éljünk. Ha nemcsak a papíron, a próbalapon, hanem a fejekben is tisztán, határozottan és félremagyarázások nélkül csengenek ezek a fogalmak: nemzet, haza, család és Isten.
Cserkészköszönéssel kívánok ehhez Mindannyiunknak Jó Munkát!