2017. február 11-én korcsolyázni mentünk a Szent Erzsébet rajjal.  Miután az Örs vezér téren összegyűlt a kis csapat, elindultunk a Városligeti Műjégpályára.
Sokan megbámulták útközben a korcsolyáinkat. Mikor már a buszon voltunk, láttuk, hogy nem vagyunk egyedül akik korizni készülnek. Alig vártuk már, hogy jégre tegyük a lábunk!

 Miután felhúztuk a cipőnket, kitotyogtunk a jégre. Voltak, akiknek kevésbé ment az elején, de végül ők is belejöttek. Gyönyörű volt, ahogy a napfény megcsillant a jégen. Szerencsére nem voltak olyan sokan a jégen, úgyhogy könnyedén megtaláltuk a helyünket.
Néha nehéz volt navigálni a korcsolyázó emberek között, mert oda kellett figyelni a lassabbakra, hogy ne üssük el őket, illetve a gyorsabbakra is, hogy ne ütközzünk velük.
Időnként csak úgy bámultuk, ahogy a gyakorlottabbak forogtak-pörögtek a jégen.  Azért mi is hamar belejöttünk és vidáman nevetgéltünk. Természetesen a fotók sem maradhattak el, meg kellett örökítenünk ezt felemelő érzést.
Ha néha elfáradtunk, csak ültünk a pálya szélén a lépcsőn és figyeltük, ahogy mások örömmel telve csúszkáltak.
Sajnos gyorsan eltelt a korcsolyázásra szánt idő és indulnunk kellett az Örs felé. Mindannyian lehajtott fejjel búcsúztunk el a Városligeti Műjégpályától. A visszafele út rövidebbnek tűnt mint odamenni.
Így gyorsan megérkeztünk az Örsre ahol a szülők már alig várták, hogy beszámoljunk az élményeinkről.
Miután üdvözöltük a szülőket bánatosan ám, de egy újabb fantasztikus élménnyel gazdagodva búcsúzkodtunk el az örsvezetőktől. Majd elválltunk és ki-ki ment haza az Örsvezértérről.