Augusztus 10-én, reggel 9-kor találkoztunk a Déli Pályaudvaron a Tanyázókkal: Emesével és Zselykével, Ádámmal, Andrissal, Kevével, Mátéval és Szüleikkel.
Hivatalos papírok begyűjtése és búcsúzkodás után útnak is indultunk.
Hannával, a Panda őrs vezetőjével ketten utaztunk a gyerekekkel, a másik két vezetőnk: Domi, a Puli kutya őrsvezetője és Attila, a tábori szakácsunk autóval indultnak útnak a tábori felszerelésekkel.
Keszthelyen csatlakozott hozzánk még egy Puli kutya kiscserkészünk, Ábel.
Amikor megérkeztünk táborhelyünkre, szeretettel köszöntött bennünket szállásadónk, Tafota Istvánné, Gabriella, a Rezi Várbarátok Egyesületének elnöke.
Amíg a gyerekek lepakoltak és hűsöltek, elfoglalták a szobáikat – cserkésznyelven: a körletüket –, addig már meg is érkezett az ÁNTSZ képviselője, hogy ellenőrizze a tábort, az iratokat.
Miután mindent rendben talált, összekészülődtünk a tábor nyitószertartására az addigra rendbe tett alakulótéren.
Az ünnepélyes zászlófelvonás után, a parancskihirdetéskor elhangzott napi jelmondatunk: Tamási Árontól: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Nekünk 5 napig Rezi vált az otthonunkká, igyekeztünk otthon is érezni magunkat a szó legbensőségesebb értelmében, ehhez alakítottuk a tábori szabályokat is.
Miután megnyitottuk a tábort, a cserkészetben szokás Forgó programunkkal folytattuk: itt csoportokra bontva mindenki egy-egy állomáson megismerkedett a táborban fontos gyakorlati szabályokkal is:
Domi az alakulón ismételte át a gyerekekkel a fontosabb lépéseket és a zászlószertartás rituáléját is gyakorolta a gyerekekkel.
Hanna a tábortűz alatti viselkedésszabályokat ismételte át a gyerekkel, illetve felhívta a figyelmet a tűzvédelmi tudnivalókra.
Attila, a tábori szakács a higiéniáról beszélt, illetve a konyhahasználatról, a mosogatás fortélyairól.
Jómagam a mindennapi Szemle szabályait ismertettem a körletben, láttatva egy tökéletes körletet (szobarendet), illetve egy rendetlenséget.
Ennek azért nagy a jelentősége, mert minden reggel az aznapi napostiszttel ellenőriztük a körletekben a rendet. Ennek eredményeit egy táblázatban vezettük – amely táblázatot a másnapi kézműves programon feldíszítettek a gyerekek.
A keretmesénk az idén Gru/Minyonos és mert a táborunk az augusztusi Perseidák meteorraj legaktívabb időszakára esett, bíztunk benne, hogy ha esténként a tábortűznél felnézünk az égboltra és gyönyörködhetünk egy-egy hullócsillag fénypompájában.
De nem így alakult a borús, felhős időjárás miatt, ám az utolsó este mégiscsak nekünk kedvezett az égbolt.
De nézzük, mi történt addig:
Az első esti vacsora alatt megjelent a Minyonoknak Gru (Hajna), aki köszöntötte őket az új otthonukban.
Vidáman beszélgettek, elmesélték az odautazás élményeit, miközben megjelent Gru legkisebb lánya, Agnes (Hanna), aki szomorúan, szinte sírva szalad Gruhoz, hogy valaki bántja a csillagokat az égen és lecsúzlizza őket az égboltról.
Gru és a Minyonok is megdöbbentek, valahogy meg kell állítani a gonoszt, hiszen a csillagoknak az égen a helyük.
Miközben tanakodtak Gru, Agnes és a Minyonok, Grunak eszébe jutott, hogy van egy régi jó barátja: Csillagbölcs (Domi), aki ért a csillagok nyelvén is.
Gru azonnal fogta magát és útnak indult Csillagbölcshöz, vele tartott Agnes lánya is…
***
A következő 4 nap a Kiscserkész Tanyázáson, a reggeli szertartáson szokás napi jelmondatokat a kiscserkész jó tulajdonságokra építettük, amelyek: az igazmondás, a vidámság, a tisztaság és a rendszeretet.
A második napunkon kézműves program volt délelőtt, amely annyira jól sikerült, hogy a foglalkozás kora délutánig tartott, a gyerekek annyira beleélték magukat az alkotás örömébe.
Nagyon örültünk neki, mert a táborunk egyik fő célja volt az alkotás örömének megalapozása és kiteljesítése, a kisközösségek tagjai őrsi életükben tevékeny részt vállaljanak.
Délután vizes programot tartottunk, amelynek a neve is elárulja, hogy az ügyességi játékok fő kelléke a víz volt.
Ilyenkor a víz fizikai erejét használjuk fel és hűsítő hőmérsékletének üdítő hatását, ami a nyári melegben jól esik.
A játékot végül vízzel kapcsolatos egyéni vetélkedővel zártuk.
Nemsokára azonban beborult az idő, így a közösségi teremben régi és új népdalokat tanultak a gyerekek Hannától, amelyek annyira fellelkesítették őket, hogy egy-egy dalnál maguk a gyerekek kérték: ne csak egy versszakot tanuljanak meg, hanem többet.
Az esti vacsoránál megint megjelent Gru…
Agnes lányával sietve igyekeztek, hogy megtalálják Csillagbölcsöt, de útközben sok-sok akadály állt eléjük, végül megtalálták azt a bizonyos csillagkő alakú kilométerkövet, amely elvezette őket Csillagbölcshöz…
Csillagbölcs kitörő örömmel fogadta Grut, közösen emlékeztek vissza, hogy legutóbb a részleges Holdfogyatkozásnál találkoztak…
Gru és Agnes elmondták neki a problémát, hogy csillagokat bántja valaki.
Csillagbölcs tanakodott, majd előszedett egy apró, fénylő, ezüstös, szivárványszínekben tündöklő csillagokkal teli Tikos Ládikát és odaadta Grunak azzal a tanáccsal, hogy menjenek el a legközelebbi magas domb tetejére, mert még közelebb lesznek az égbolthoz, és útközben keressenek nyomokat, mert az elvezet arra, hogy ki a gonosz.
Majd hozzátette: vigyék magukkal a Titkos Ládikát, mert a benne lévő csillagoknak varázserejük van, hiszen ha a Minyonok közelébe merészkedne a gonosz, akkor ezzel a csillagok legyengíti őket és könnyebb őket legyőzni.
***
Másnap délelőtt a zászlószertartárs után indultunk is a túrára, amely a Rezi vár volt. Útközben bár eltévedtünk, aztán hamar rátaláltunk a csúcsra vezető vadregényes ösvényre.
A Várhoz korgó gyomorral érve megpihentünk, tábori szakácsunk által csomagolt ebédet közösen jóízűen elfogyasztottuk. Majd megcsodáltuk a kilátást, felvételeket készítettünk, a vár romjait megmásztuk.
Mielőtt indultunk volna visszafelé, a Minyonokat (gyerekek) megtámadták a Lila Minyonok (Hajna, Hanna, Domi), hogy megszerezzék a Titkos Ládikát.
Számháború sorozatok után fölényesen győztek a Minyonok a gonosz Lila minyonokkal szemben, így a Ládika biztonságban maradt.
***
Negyedik napunkon a vasárnap délelőtti lelki programot a táborparancsokkal töltötték a gyerekek. Beszélgettek, terveket szőttek, közben Taizé-dalokat énekeltek.
Beszélgettek többek között jó és rossz tulajdonságokról, a cserkész illemtanról, a világháló használatáról, a tanyázáshoz közelgő augusztus 20-ai ünnepnap jelentőségéről, ehhez kapcsolódóan az évközi ünnepnapokról, és BiPi-ről, a cserkészet alapítójáról.
A gyerekek végül a napi jótett alkalmának ismeretében saját maguk ajánlották fel, hogy rendezik a szálláshelyük parkját: összeszedik a parkban található szemeteket.
Egy zsáknyi szemét után összeszedelőzködtük és elindultunk, hogy részt vegyünk a falu Szent Lukács templomában lévő szentmisén.
Mise után visszaérkezve szálláshelyünkre vendégek fogadtak bennünket a cserkészcsapatunkból: a csapatparancsnokunk: Tegger, a farkaskölyök őrsvezetőnk: Viki, valamint a Média Munkacsoport vezetőnk: Tomi.
Örömmel köszöntöttük őket, majd közösen megebédeltünk.
Csendes pihenő után Sportprogram és majd a záró lakomára való előkészület következett:
Sportprogramunkon forgóval kezdtük: három csoportra osztva a gyerekek kipróbálhatták a vívást Hajnával, a jógát Hannával és az úszást Domival.
Majd később ügyességi játékokban fejlesztették sportteljesítményüket.
Lakoma előkészületre a sütés nélküli desszert és a gyümölcsszobor készítése volt a feladat. Két csoportra osztottuk a gyerekeket, szintén forgó-rendszerben.
Az egyik csoport először kókuszgolyót készített, a másik csoport pedig banános gyümölcsszobrot – hiszen a Minyonok kedvence a banán…
De eközben…
Megjelent a Minyonoknak Agnes, aki mondta, hogy Csillagbölcs írt egy levelet a Minyonokhoz csillagnyelven, és miközben továbbította, a szélben elszakadt a levél. A Minyonoknak kellett megtalálni a levél darabjait, összeilleszteni és megfejteni benne, hogy Csillagbölcs közben rájött: Vektor az, aki lecsúzlizza a csillagokat az égről.
De sajnos a Minyonok a szél által szakadt levelet későn teszik össze, már éjszaka alatt és ezért az időveszteség miatt Vektor megtámadta (éjszakai számháborúban) a Minyonokat az éjszaka közepén, hogy megszerezze a Titkos Ládikát.
Végül a Minyonok ádáz ereje és elszántsága megtéríti Vektort és győz az igazság, Vektor megígéri, hogy soha többé nem tesz ilyet és az ég újra csillagos lett.
A keretmese csodája, hogy az időjárás is együttjátszott velünk, hiszen a Tanyázás ideje alatt végig borús, felhős volt az ég, az időjárás, az utolsó estére pedig tényleg felhőmentessé és csillagboltossá vált az éjszaka.
A kitartóak még hullócsillagokat is láthattak Reziben…
***
Ötödik napunkon a szokásos reggeli szertartások után összepakoltunk, ünnepélyes záró szertartás után zászlót bontottunk, búcsút vettük szállásadónktól és elindultunk hazafelé, először busszal.
Keszthelyre érve vonattal folyattuk az utunkat Budapestre, útközben Siófoknál egy kiscserkészüket édesanyja várt a peronnál.
A Déli Pályaudvaron pedig végleg lezártuk a tábort: „Jó munkát! Jó munkát! Jó éjszakát!” – jelmondattal.
Szinte valamennyien egy metróban utaztuk az Örs vezér tere irányába, ahol már mindenki a saját otthona felé vette az irányt.
Köszönjük Sipos-Kállay Kinga édesanya induláskor és érkezéskor készített felvételeit!
Sikeres táborunkért hálát adunk a Teremtőnek!
Molnár Csenge-Hajna csst.
A Tanyázásról további képek e linken találhatók!