Milyen volt? Hogy érezted magad? – kérdezi az aggódó szülő a táborból hazatérő fáradt gyermekét. A gyermek csak ül és néz. Annyi élmény kavarog a fejében. Nem tudja melyik mesélésével kezdje… Hogy milyen volt a cserkésztábor?
Lehetetlen lenne egy szóval jellemezni. Nem is akarom, hisz min-denkinek egyéni véleménye van róla. Idén a Godó vári erdős-mezős rész adott helyszínt a tábornak. Átéltünk nehezebb napokat és könnyebbeket. Hol esett az eső, hol sütött a nap. A tábor első pár napján építkeztünk. Felállítottuk a sátrakat, elkészítettük az őrsi körletet, latrinát ástunk, fát vágtunk, csomóztunk, valamint körbe kerítettük a fürdősátrat ponyvával. Amint ezekkel a létfontosságú dolgokkal elkészültünk, kezdetét vette a tábori élet. Reggelente, amit ki keltünk a hálózsákunkból, tornáztunk egy kicsit. Ezt a zászlófelvonás követte, amelyen egyenruhában, őrsönként vettünk részt. Itt kiválasztották a napos tisztet, a napi vízhordó, tűzrakó és a konyhás őrsöt. A ceremónia befejeztével a sátor szemle ideje következett. A maximális pontok kiosztása után megreggeliztünk, majd elkezdődtek a programok. Először is essen pár szó a játékokról és a vetélkedőkről. Egyenlő erőmegosztású csapatokban versengtünk a győzelemért. Mindenkinek emlékek ezrei cikáznak a fejében, ha megemlítem a métázást, a számháborút, a szivacsot, a detektíves játékot. Ezek jó hangulatot teremtettek és így még jobban megismerhettük egymást. A különböző játékos feladatok után portyáztunk is. Az út az hosszú volt és fárasztó, emelkedős, lankás, hegyes, dombos, bozótos. Párszor eltévedtünk ugyan, de szerencsére megtaláltuk a helyes utat, ami elvezetett minket a célig. Pihenésképpen eltöltöttünk egy kis időt a strandon. A vízben önfeledten fröcsköltük a másikat és vízi csatákat vívtunk. Ez a tábor egy dologban viszont eltért az eddigiektől, mivel pár órára a szüleink is belekóstolhattak az itteni életbe. Megnézhették a csodás építményeket, megízlelhették az ínycsiklandó főztünket. De ők sem jöttek üres kézzel. Hoztak házi süteményeket, fagyit és rengeteg mennyiségű dinnyét. A keretmese ebben a táborban Western-es volt. A vezetők színes jelmezekben, rejtélyes, interaktív jeleneteket adtak elő, amit mind nagyon élveztünk. Izgulhattunk a szereplők sorsáért, az ellenséges Viperáért. Örültünk, amikor a gonosz megkapta a méltó büntetését és visszaszereztük a polgármester elrabolt lányát. Ezután már éhesen vártuk a harapni valót. A reggeli, ebéd, vacsora elkészítésében a konyhás őrs segédkezett a GH-án. Teát főztek, kenyeret szeleteltek, krumplit hámoztak, répát pucoltak, mosogattak. Az ételek rendszerint (az állaguktól és színüktől eltekintve) finomak voltak. Eközben a vízhordó szolgálatot betöltő őrs, vizet szállított a latrinákba és a fürdősátrakba. Az aznapra kijelölt őrs pedig fát keresett az erdőben, majd a szokott helyen előkészítették az esti tüzet. A frissítő fürdéstől mindenkinek kiment a szeméből az álmosság. A zászlólevonáson a vezetők értékelték az elmúlt napot és imádkoztunk. Az esti tábortűzön fáradtan, de mindig jó kedvűen énekeltük a különféle cserkész és népdalokat. A szeretetkör megalakítása után mindenki nyugovóra tért. Mindenki, kivéve a vezetőket és az épp soros éjjeli őröket. Álmunkat az utóbbiak vigyázták nagy odafigyeléssel. Most már választ tudnunk adni a fenti kérdésre? Nem, még mindig nem. Ez az ide leírt szöveg is csak egy kis töredék része az élményeknek. De mi, akik részesei lehettünk a tábornak, mi tudjuk, hogy milyen volt, és örökre a szívünkbe zárjuk ezeket a csodálatos napokat.