Minden józanabbul gondolkodó ember óvott tőle, de három rover nem bírt magával: Bence pár barátjával január végére túrát szervezett a grazi Alpokba, Hambi és Tom pedig csatlakozott a kezdeményezéshez. Végül pont JB nem tudott eljönni, de Hambi és Tom három másik emberrel nekivágott Graznak, hogy a környékbeli Alpok hegycsúcsait csak úgy "bakancsosan" meghódítsa. A téli Alpokban uralkodó körülményekről egyikünknek sem volt fogalma, hát meg is lepődtünk rendesen az elénk táruló látványtól...
Csütörtöki napon déltájban indultunk bérelt autóval. A szállásunk a grazi 11-es számú Szt. Pál Cserkészcsapat otthonában volt. A kapcsolati lánc a következőképpen alakult: Bence (929) -> Csongor (MCSSZ külügy) -> Lisa (Graz). A graziak ismeretlenként adták oda négy napra az egész csapatotthonuk kulcsát ingyen (!), és csak egyszer kellett elhagynunk két órára a támaszpontot, amíg a kiscserkészeiknek foglalkozás volt. Azt hiszem, a IV. cserkésztörvény legszebb példáját adták: nagyon kedvesek voltak, mi pedig nagyon jól éreztük magunkat náluk. Az első nap az utazás-megérkezés jegyében telt, másnap 6-kor pedig már fel is keltünk, hogy nekivágjunk a Gleinalpe 1988 m-es csúcsának, a Speikogelnek. Az első tervek még 35-40 km-es túráról szóltak, de sikerült lehűteni a kedélyeinket. Nem ismerjük a téli Alpok viszonyait, nem tudjuk, mi vár ránk - elég lesz 15 km.
Leírhatatlanul sok kalandban volt ezen a napon részünk, már az indulást is beleszámítva. Csak szemelvényekben:
* jégvirágosra fagyott szélvédő, üres ablakmosótartály, jégkaparó alkalmatosság nuku (nem, a meleg vizes rongy NEM vált be! :))
* Egy kocsi szélességű hegyi szerpentin kanyarjában szembetalálkozás egy kamionnal (!), előtte persze kilométereken át senki
* 1500 m szintemelkedés
* 1,5 km/h-s menetátlag(!)
* lépésenként rendszeresen beszakadó hóréteg, helyenként csípőig elsüllyedve (igen, ez kb. 1 méteres havat jelent)
* A turistaház előtt az utolsó hótalpas-síbotos emberi nyom is visszafordult - mi nem
* A turistaház ablakpárkány szintig befedve hóval, ember sehol
* Turistaháztól másfél órás menetidő az 1,8 km-re levő, 400 m-rel magasabban fekvő csúcsig
* Visszafelé ugyanez 20 perc alatt -> Az 1 m-es hóban gyönyörűen lehet futni lefelé a lejtőn. Úgy nyargaltunk lefelé a 30 fokos meredélyen, mint a jetik.
* Fejlámpával megtett visszaút
* Visszaúton egy hirtelen fékezés, motor nem indul újra, hegylakókkal egyezkedni, hogy "Bitte akku und kábel".
* Grazba visszaérve kinyomtatott Google Maps térkép alapján hazatalálni (szűk egy óra alatt sikerült...)
* este 11 körül elkezdeni főzni a túrós tésztát vacsorára
A "kissé" fárasztó első nap után másnap a helyi érdekeltségű János-hegyre, a Schöcklre mentünk. Ez már egy "normálisabb" túra volt, a hó taposható, emberek is voltak, na meg persze kilátás. És vettünk Graz térképet is. Egy nap alatt rengeteget fejlődtünk.
Végül az utolsó napon városnézés volt beiktatva. Graz gyönyörű város még télen is: rengeteg szép templom, vár, művészi épületek, Mura-folyó (mesterséges szigettel), stb. Elmentünk a műszaki egyetemhez is, reménykedve, hogy megláthatjuk Schrödinger szobrát, de nem csináltak oda ilyet... Ellenben találtunk egy múzeum falán egy graffitit: Wo ist die Kunst? Hát a művészet tényleg bujkál mostanság, de a szépség a mi kis világunkban azért fellelhető: példának okáért Grazban, és a környező alpesi hegyekben.
A nap megkoronázásaként vasárnap délután 5-kor magyar nyelvű (!) szentmisén vehettünk részt, majd pedig már csak egy bő 5 órás autóút volt hátra hazáig. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, köszönjük mindenkinek, aki lehetővé tette ezt a négy napos kalandozást.
Gál Tamás Zoltán
Roverek Közössége