Mint azt már sokan tudjátok, az idei évemet Angliában töltöm. Itt rátaláltam az itteni cserkészcsapatra, melyről nagy meglepetésemre kiderült, hogy egy vízi-cserkész csapat. A csapatparancsnok nagyon rendes volt velem, és rögtön már a 2. hét után elhívott
egy „vezetőségi-vacsorázásra”. Mivel mióta először betettem a lábam a cserkészotthonba, minden őrsgyűlésükön jelen voltam, ezért úgy döntöttek, meghívnak a téli portyájukra is.
Feszült izgalommal (és bevallom egy kis szorongással) vártam a napot, mikor életemben először részt vehetek egy angol cserkészek által szervezett téli portyán. Hogy miért tartottam tőle? A válasz egyszerű, ugyanis mint kiderült, ők télen is sátorban alszanak… nem kímélve magukat a fagytól.
A „Winter Camp”, ahogy ők nevezik, január 13-án, pénteken este kezdődött egy közeli cserkészparkban. A parkban számos épület helyezkedett el, sőt fellelhető volt egy gokart pálya, egy óriási mászófal és egy kalandpark is. A helyszínre jutáshoz semmit sem kellett gyalogolni, és a vezetők feje sem főtt lejutás megszervezésében, mivel a gyerekeket egészen a helyszínig elhozták a szülők (és vasárnap délben ide is jöttek értük). Engem személyesen a csapatparancsnok hozott le a helyszínre, aki volt olyan kedves, és kölcsön adott nekem 1 sátrat, 2 extra-vastag hálózsákot és egy polifoamot is (habár este még egy picit így is fáztam a -7°C-ban). A sátrak felállítása után a legtöbben elmentek filmet nézni az egyik épületbe, én viszont maradtam a vezetőkkel teázni a konyhasátorban. A filmnézést gyors vacsora követte, majd a cserkészek bebújtak a sátrukba, és ki-ki előbb-utóbb elaludt. Mi, vezetők, még fent maradtunk kicsit beszélgetni, majd mi is nyugovóra tértünk.
A helyszínen egyszerre több cserkészcsapat is táborozott, így alkalmam nyílt megismerkedni számos cserkésszel. Szombaton a kötetlen ébredést reggeli, majd zászlószertartás követte (ami közel sem volt olyan komoly, mint itthon nálunk Magyarországon). Délelőtti programok voltak a kalandpark (amit én személy szerint nagyon élveztem), az íjászkodás és a lövés. Délután a cserkészek részt vehettek egy elsősegély oktatáson és egy modern-harcművészet bemutatón. A programok között a gyerekek szabadon járkálhattak a cserkészpark területén. Volt, aki édességet vásárolt magának a cserkészpark büféjében, voltak akik labdáztak, és voltak olyanok is, akik csak körülülték a tüzet kempingszékeikben és egyszerűen csak jókat nevetve beszélgettek.
Este 7 óra körül aztán fogtuk magunkat, minden cserkész beszállt vezetője kocsijába, és elmentünk a közeli uszodába, melyet aznap estére béreltek ki számunkra. Nagyon jó móka volt végigszaladni a vízen felállított akadály-pályán. A fürdést ízletes vacsora követte. Igazi angol étek. Volt többek között ’fish&chips’, haltorta és az elmaradhatatlan angol-palacsinta, ami természetesen minden gyerek kedvence. Visszaérkezvén a táborba, lefekvés előtt elmondtunk a tűz előtt egy imát angolul, majd én is elmondtam a foglalkozás utáni imát magyarul, mely annyira tetszett nekik, hogy megígértették velem, hogy megtanítom nekik.
Másnap reggel a zászlószertartást követően nagy pakolás és szemét-keresés vette kezdetét. Mire végeztünk, már meg is jöttek a szülők, vége volt a ’Winter Camp’-nek. Én személy szerint nagyon élveztem, és boldog vagyok, hogy ilyen szerencsésnek mondhatom, hogy ezt is kipróbálhattam. Remélem, nektek is tetszett a beszámolom, és sikerült nagyjából átadnom, amit ott és akkor megéltem.
Rezsabek Zsófia őv.
Vidra örs