Hó, portyatűz, számháború… Az idei kiscserkész rajportyánk igazán téliesre sikeredett. Még novemberben tűztük ki a dátumot, de akkor még nem sejtettük, hogy a legnagyobb hóval borította hétvégén fogunk elutazni.

Március 3-án reggel találkoztunk a vasútállomáson a kiscserkészekkel és a vezetőkkel. Miután mindenki beadta a szülői hozzájárulási lapot, elindultunk a vonatunkhoz.

Az idei évben a kiscserkész-évünk keretmeséje a 101 kiskutya, erre építjük a próbarendszerünket is.

Mielőtt felszálltunk a vonatra, megjelent a gyerekeknek Roger, a zeneszerző, Pongó gazdája – (Sipos Dénes felnőttcserkész, édesapa).
Megkérte a kiscserkészeket – a dalmatakölyköket –, hogy menjenek el a kastélyhoz és győzzék le a gonosz Szörnyella de Frászt, hogy több kiskutyát már ne raboljon el.



Roger nem tudott a kis dalmatákkal útra kelni, mert aznap volt a legújabb zeneművének bemutatója, ezért kérte a kis dalmatáktól, hogy levélben értesítsék őt a fejleményekről.

Majd miután a kis dalmaták elbúcsúztak gazdáiktól – a szülőktől –, útnak eredtek a kastély felé.

***
Tatán szálltunk le a vonatról és busszal folytattuk utunkat Tardos felé. Az 1200-as évekre visszatekintő településen várt bennünket szállásunk gondnoka, Juhász Bence, aki átvette tőlünk a nagy csomagokat a teherszállító autójába, és elvitte a szállásunkra.
Mi pedig kis elemózsiával megrakott táskáinkkal elindultunk az erdőbe, az annak közepén található kastélyhoz.
A túra közben időztünk a szikrázó napsütésben, töltekeztünk a hó adta élményekből, és ebédszünetet is tartottunk.



Miután birtokba vettünk szállásunkat, a hótól ázott ruháinkat lecseréltük szárazra. Szállásadónk körbevezetett minket, elmondta a házirendet.
Elfogyasztottuk maradék szendvicseinket és megkezdtük a délutáni programunkat.

A cserkészetben szokásos „forgó” programmal kezdtünk. Nyolc állomáson keresztül tapasztalhattak új élményeket a gyerekek: Büki Kálmán a házirendről, a mosdó használatáról beszélt nekik; Helli Domonkos a testmozgás fontosságát hangsúlyozta; László Hanna a titkosírásról adott információt; Bárczay-Baján Zsófia a túrázásról, természetjárásról beszélt; Kiss Noémi népmesét adott elő nekik; Marczell Miklós többek között az imádságról adott lelki tanítást; Sipos Péter az elsősegélynyújtásba és annak felelősségébe avatta be hallgatóit; jómagam pedig a konyha rejtelmeibe, az étkezés kultúrájába vezettem be őket.

Ezután a népszerű számháború következett kint a kristálytiszta levegőjű parkban.
Ebben a programban ismét keretmese-jelenet következett: megjelent a gonosz Jasper, Szörnyella de Frász felbérelt embere.  Őt kellett a számháborúban legyőzni a kis dalmatáknak.
Jaspert ugyan legyőzték ügyesen a kis dalmaták, de figyelmeztette őket, hogy Szörnyellát még nem tudták legyőzni.



A számháború után a kézműves program következett: itt a kiscserkészek dalmatafület formáztak és varrtak maguknak, illetve megírták levelüket
Rogernek, a zeneművésznek, ahogy kérte a pályaudvaron.
A gyerekek még aznap postára adták az üzeneteket: az erre külön biztosított postaládába dobták őket.





Miközben a programok zajlottak, készült a finom vacsora is. Paprikás krumpli volt tarhonyával és virslivel, jó ízű teával.
Miután mindenki belakmározott, az esti fürdés következett az őrsvezetők lebonyolításával.
Eközben előkészítettük az esti portyatüzet, majd az éjszakai meseerdőt. Miközben készülődtünk, meglátogatott bennünket Téglás Gergely csapatparancsnokunk is. Körbejárta a szállásunkat, üdvözölt mindenkit és részt vett ő is a portyatűzön.

A lángok lobogása alatt a meseerdő szereplői elhelyezkedtek a megfelelő állomásokon, ahol próbára akarták tenni a kis dalmatákat különböző feladatokkal.
A portyatűzön népdalokat énekeltek, daljátékokat játszottak a gyerekek, miközben időközönként párosával útnak indultak a titokzatos meseerdőn.
A fák között találkoztak Perditával, a dalmata anyukával, aki segítséget kért tőlük, mert a gonosz Szörnyella elrabolta Pongót.
Továbbhaladva az úton találkoztak Öreg Nózival, a vizslával, aki, jó szaglásának köszönhetően mutatta nekik a Pongóhoz vezető utat.
De miközben haladtak az ösvényen, újra rájuk támadt a gonosz Jasper, ám ők fölvették a harcot, sikeresen megküzdöttek vele.
Haladtak tovább és találkoztak Collie-val, a skót juhászkutyával, aki ugyan figyelmeztette őket az ösvény veszélyeire, ám a kis dalmaták elszántan lépdeltek tovább, mert nem is sejtették, hogy lesben állt Szörnyella, akinek csapdájába besétáltak…
De megküzdöttek Szörnyellával is, aki végül szabadjára engedte őket, és így továbbhaladva megtalálták fagyos körülmények között tartott Pongót, és kiszabadították a rabságból.

A kis dalmaták nyugovóra tértek ezután.

***
A késő esti vezetőségi értekezleten megbeszéltük az aznapi eseményeket és átvettük a másnapi terveket.
Vasárnap pirkadatkor ébredtünk, reggeli tornával kezdtük a napot. 
Utána összepakoltunk, reggelit és a hazafelé vezető útra csomagot készítettünk.
Felpakoltuk a terherszállító gépjárműre a nagy csomagokat és elindultunk Tardos felé, hogy 11 órára odaérve részt vegyünk a szentmisén.
Útközben megálltunk, időztünk a hóban, tízóraiztunk.



Tardoson, az 1870-ben épült templomban ugyan lelkileg megújultunk, de megállapítottuk, hogy hidegebb van az épületben, mint a természetben.
Mise után a tardosi egyházközség vendégszeretetének köszönhetően a plébánián melegedhettünk a hazafelé tartó buszunk indulásáig.
Tardosról Tatabányára utaztunk, onnan vonattal tovább Budapestre. Bár az eredetileg tervezett Keleti pályaudvar helyett a Déli pályaudvarra érkeztünk, minden szülőt értesítettünk a változásról, sőt, mint egy együttműködő közösség – szülő szülőt értesített.
Amikor megérkeztünk, ugyan fáradtan, de élményekkel telve tértünk haza otthonainkba.
Volt mit mesélni a szülőknek, ők is átélhették a cserkészélményeket.

Értékes utazásunkért hálát adunk a Teremtőnek!
 

Molnár Csenge-Hajna csst.
rajparancsnok

A portyáról készült összes fénykép ezen a linken érhető el.
A felvételeket készítette: Bárczay-Baján Zsófia, Molnár Csenge-Hajna, Sipos Péter