Idén Eger mellett, Szarvaskő határában közösen táboroztunk felvidéki cserkészekkel, a Szepsiben működő 12. Bercsényi Miklós cserkészcsapattal 2018. július 5-től július 14-ig. A nomád sátortáborunkat nagyon szép környezetben, erdővel körülvett békés tisztáson állítottuk fel. Ezt a csodálatos helyet az Egererdő Erdészeti Zrt.-től kaptuk, amelyet ezúton is nagyon köszönünk.

Minden évben a hagyományokhoz híven keretmese köré szokott szerveződni a tábor, idén a Harry Pottert szavaztuk meg kerettörténetnek.
Érkezésünk napján első dolgunk volt, hogy a körleteinket kialakítsuk és a sátrainkat felverjük. Igyekeztünk sietni vele, hogy az arra közeledő eső nehogy megnehezítse a dolgunk. Épphogy befejeztük a sátrunkat, mire a zápor eleredt. Emiatt nem volt időnk lazítani se, ásnunk kellett az elvezető árkot ahhoz, hogy ne ázzon be a sátrunk. Mire végeztünk vele, alább hagyott a zuhogás így kimentünk az őrssel a rétre megnézni, hogy látunk-e szivárványt, amit sajnálatunkra nem fedeztünk fel ugyan, de végre le tudtunk pihenni a zivatar áztatta fűben az esőkabátunkra. Az eső a többi napon sem kímélt minket, de szerencsénkre nem szegte kedvünk. Már aznap is, mint ezt követően minden este, zászlószertartás után tábortűzzel zártuk a napot.

A következő napok előre meghatározott napirend szerint zajlottak, változatos programokkal.
Minden reggelünk ébresztővel és reggeli tornával indult. Ezeket követte a reggeli zászlószertartás, amelyen megismerhettük az aznapi programot, felvontuk a magyar zászlót, illetve beosztották az őrsöket különféle feladatokra, amiket aznap kellett elvégezniük. Majd gyors körletrendezés, avagy rendrakás következett, mert mindennap volt szemle, amiért pontokat lehetett elérni az őrsöknek. A nap következő eseménye a reggeli volt. Ételeinket általában a szepsi felnőttcserkészek, és a mi csapatunkból az aznapra beosztott GH-s őrs, illetve a GH-vezetők készítették.

Ebédig délelőtti programok voltak, majd a várva várt ebéd következett, ami mindig nagyon finom volt. Miután éhségünk csillapult, egy órát pihentünk, majd a további fél órában népdalokat tanultunk a vezetőktől. Következő napirendi pont a délutáni program volt. A rendszeres napi mosakodás egyik nap sem maradhatott el, így vacsora előtt mindenki lefürdött a hideg, ámde frissítő tiszta vízben külön fiúk-lányok. Vacsorára általában kenyeret kaptunk különféle feltétekkel. Az esti rutint a zászlószertartás indította, amikor is lezártuk a napunkat, levontuk a zászlót, majd a tábortűz következett, amelyen hangosan énekeltük az aznap megtanult, illetve a régóta ismert cserkészdalokat.

Délelőtt és délután folyamán mindennap más-más, változatos és élvezetes programok vártak ránk.
Ilyen volt a forgó, ahol beszámoztak minket és a velünk azonos számúakkal kerültünk egy csoportba, akikkel különféle állomásokon álltunk meg, ahol a forgó témájának megfelelő feladatokat kaptunk.
Ilyen volt például a táborismertetős forgó, ahol ismertették velünk a különböző tárgyak, helyek használatát a táboron belül.
Vagy a lelkizős forgó, ahol magunkba láthattunk, és az állomásokon a vezetőkkel más-más témákat jártunk körbe az önismeret terén.
Volt olyan, ahol minden egyes állomáson kézműveskedhettünk. Ezeken gyertyát, nyakkendőgyűrűt, bigyuszt vagy karkötőt készíthettünk annak a személynek, akit kihúztunk a program elején.
Illetve voltak ügyességi forgók is, ahol a saját és csapattársaink észjárását összevetve kellett kitalálnunk a nekünk kiszabott feladatok megoldását.

A táborozásunk során egy nap sportnapot is tartottunk, ahol métáztunk, frizbifociztunk és nyakkendőharcoztunk is.
Vizes programon is részt vehettünk, amelyen az őrsök egymás ellen játszottak kézilabdát úgy, hogy mindkét félnek volt egy plédje, amelyet az őrs minden tagjának fognia kellett és annak segítségével átjuttatni a vízibombát az ellenség területére a háló felett úgy, hogy az ne a saját térfelükön pukkanjon ki. A játék végén pedig vízibomba csatázhattunk a keretmesében lévő gonoszokkal.
Volt egy délutánunk, amit végig számháborúztunk. Illetve volt két délután, amelyen az őrsünkkel együtt főztük meg a vacsorát bográcsban. Ide minden őrs meghívhatott egy vagy több vezetőt, hogy együtt vacsorázzanak.

Minden táborban, a táboron belül szokott lenni egy portya, ahol az őrsök elmennek egy kijelölt helyre, egyet ott alszanak, majd másnap visszatúráznak a táborhelyre. Idén ez sajnos az éjszakai hideg és esőzés miatt elmaradt, így csak a csapattal együtt elmentünk egy területre, ott megebédeltünk, majd őrsönként hosszabb-rövidebb úton visszatúráztunk.
Szintén minden táborban, vasárnaponként szokott lenni katolikus szentmise és református istentisztelet is, amelyekhez meg szoktuk kérni a helyi papokat, lelkészeket, hogy tartsák meg nekünk.

Nem sűrűn szokott előfordulni, hogy ellopják a csapat zászlaját. Ebben az évben velünk mégis megtörtént. Mint később kiderült, az egri csapat lopta el a zászlónkat, amit még aznap reggel épségben vissza is kaptunk tőlük.

Számomra nagy élmény volt az idei táborunk is, jó volt kiszakadni a civilizációból és nomád körülmények közt, jó társaságban élni tíz napig. Másoknak is szívből ajánlom.

Benda Letícia