Tisztelt Ünneplők!
A mai napon államunk alapítását ünnepeljük. De mit is jelent számunkra ez az állam? Milyen értékeink vannak, amit már több mint ezer éve magunkban hordozunk?
Anno Árpád fejedelem a Nyugat felé fordult, hogy keresztény alapokat biztosítson friss államunknak. Sok fejedelemség épült fel itt a Kárpátok bércei közt és abból csak mi maradtunk fent büszkén és állhatatosan. Ezt, munkát fia fejezte be Vajk, akit Istvánnak kereszteltek a nyugatról jött papok. Lassan az egész ország kereszténnyé lett és saját püspökeink és papjaink lettek. Nem tartoztunk emberi hatalomnak hűséggel csak az egy igaz élő Istennek. A keresztényi értékeink melyet számos szentünk is példás életével mutatott be, magunkénak tudhatunk. Szent Erzsébet, ahogy könyörületességével és szeretetével a hazánk és nemzetünk rosszabb sorsú gyermekei felé fordult. Szent László, a lovagkirály példával járt és jár elől hazánk fiai előtt. A lovagi erények: a mértéktartás, az állhatatosság, a hűség, az erkölcsösség, a bőkezűség, a becsületesség, és a bátorság. Mind a női, mind a férfi erények nem egy letűnt távoli kor emlékei. Ma is ugyanolyan keresztény értékek, mint akkor. Habár változott a világunk, de örökölt szellemi kincseink ugyanazok.
Itt vagyunk Európa közepén a hitünk pajzsaként, amelyen sokan próbáltak áttöri. De mind megtörtek, mint vad hullámok a kemény sziklán. Keresztény magyarként erős nemzeti öntudatunk tesz bennünket összetartóvá és ellenállóvá bármely földi hatalommal szemben. Magyarságunkkal kapcsolatban egy idézetet hoztam most ide Bán Mór tollából, aki a Hunyadi – Az üstökör lángja című könyvében veti papírra ezeket a gondolatokat:
„Tudod is mi az, magyar? Te, ostoba! Azt hiszed, az ország urai büszke mentében, aranyos karddal övükön, az mind magyar? Nincs már közte tán egy se, kinek Árpád hozta volna őseit e hazába. A sok német tót, bolgár, bizánci horvát felfalta már mind a magyart! S nem Isten csodája, hogy mégis él? Ki nem irtható! Örökké feltámadó, s mind erősebb erő, hevesebben lüktető szív! S tudod, miért? Mert magyarnak lenni nem vér kérdése az, Eszme az! Magyarnak lenni felemelt fő, akarat büszkeség! Dac és soha fel nem adás! Magyarnak lenni… szélbe emelkedni fedetlen fővel, s pusztító viharnak útját állani! Magyarnak lenni szembeszállni mindennel! Magyarnak lenni rabigát nem tűrni! Utolsó leheletig, nem soha, soha fel nem adni, magyarnak lenni az! Esztelen szenvedély!”
Ez az erő és tűz adja népünk összetartozását. Ha békében és függetlenségben élünk, sem vagyunk tétlenek, hisz feladatunk van itt Európa közepén. Kapocs vagyunk Kelet és Nyugat között, mert az ortodoxok is keresztények és ugyanazokat az értékeket képviselik, mint mi. Bár más rítusa alapján élnek és útjaink évszázadokkal ezelőtt elváltak, mégis egy ugyanazon Istenben hiszünk. Mi vagyunk az út a két világ között. Nyugathoz tartozunk, de emlékeinkben él még, hogy őseink keletről jöttek.
Ne feledjük el, kik vagyunk, honnan jöttünk, mert ez adja népünk erejét. Keresztény magyarként fontos nekünk a hitünk, a nemzetünk, az értékeink, amelyeket őseink megéltek. Most rajtunk a sor, hogy tovább adjuk mindazt, amit ősapániktól tanultunk és úgy éljük életünket, hogy gyermekeink tudják mit jelent keresztény magyarnak lenni. Ez vezérelje lépteinket a hétköznapokon és ünnepeinken is!
Nagy-Benczey Viktor csst.
csapatparancsnok
Pálfi tér – 2018. augusztus 20.