„A szeretet a közösség összetartója” – vallotta Teleki Pál, egykori magyar miniszterelnök és főcserkész.

Mint ahogy korábban folyamatosan tudósítottunk: kinőttük a plébánia csapatszertárát és sok éves előkészület, valamint az elmúlt hónapok alatt végzett munka után az új konténer-szertárunk ideiglenes helyére került a gödöllői Teleki Pál cserkészparkban.

Május 3-án, pénteken este nekiláttunk és a konténerbe szánt szertári felszereléseket összekészítettük a rákosszentmihályi plébánián.  Köszönjük minden vezetőnek és a Koboldmaki őrsnek, akik részt vettek az előkészítői munkában.

Május 4-én, szombaton reggel folytattuk a munkát a plébánia alagsorában ketten Teggerrel.  Kezdtük azzal, hogy amely felszerelések még nem voltak a csapatadatbázisban leltári számba véve, azokat befényképeztük, leltári számba vettük, regisztráltuk.
Viszonylag elég sok hiányosságot észleltünk, így több óra telt el az adminisztrációt pótló munkával.

Közben lejött hozzánk Gábor atya is, aki üdvözölte, hogy a plébánia lépcsője mögött már nem tornyosulnak az évente egyszer használatos felszerelések – térrend uralkodik az épületben.

Ezután elmentünk az ajándékba kapott, konténerbe szánt 5 db salgó polcért a Káli-családhoz, akik felajánlották az új szertárba. Ezúton is köszönjük nekik.

Miután befejeztük a leltározást és szelektálást (mi menjen ki a külső konténer-szertárba és mi maradjon a csapatotthon szertárában), már delet is ütött az óra, mire megkezdtük a kölcsönvett kisbuszba való felszerelések bepakolását.

Kora délután már Helli Domi is csatlakozott hozzánk.

Első körben a sörpadok, a tábori konyhai polcrendszer, széldeszkák, kisebb felszerelések kerültek délután a járműbe.



Miután kipakoltunk, Gödöllőről visszafelé elköltöttük estebédünket egy útközben lévő benzinkútnál.

Majd mire visszaértünk a plébániára, hallottuk, hogy a Gitáros énekkar tart próbát az alagsori nagyteremben, ahol a kiszállításra váró felszereléseket vannak még kihelyezve.
Két ének közötti szünetben bekopogtunk és tisztáztunk a helyzetet. Együttműködésüket biztosítva folytattuk a pakolást.

Közben Édesapámat is megkértem, hogy hozza el az autónkat a plébánia előtti parkolóba – mert észleltük, hogy mire végzünk az egész feladattal, már késő éjszaka lesz –, hogy legyen egy készenléti jármű, amellyel hazamehetünk.

Felmértük a szállításra váró eszközöket és láttuk, hogy második fordulóra nem fér be minden a kisbuszba, ezért egy harmadik fordulóban is megállapodtunk.

Este 7 óra körül indultunk útnak a második körre Gödöllőre.
Miután bepakoltunk a konténerbe, a szomszédos Szadára autóztunk, ahol egy kerthelyiségben tarthattuk a két darab 1000 liter víztárolásra alkalmas köbös tartályokat. 
Ezeket még tavaly nyáron vásárolta a csapat, ezúton sikerült helyükre, a konténerbe szállítani őket, hogy az újabb táborra szolgálatot tegyenek.



Miután visszaértünk Szentmihályra, már rutinosan pakoltunk a szállításra váró felszereléseket késő este.
Este 22:30-kor indultunk ki a harmadik fordulóra Szentmihályról Gödöllőre.



Mire végeztünk Gödöllőn, már éjfélt is ütött az óra.
Hazafelé telefonon egyeztettünk csapatparancsnokunkkal: Viktorral, akinek még aznap éjszaka átadtuk a kisbuszt.
(Ugyanis ő másnap, vasárnap indult néhány vezetővel az idei tábor helyszínének felderítésére.)

A plébánián várakozó autóval pedig mindhárman épségben hazautaztunk és hajnali egy órakor már nyugovóra is térhettünk.
Mint Teleki Pál mondta: „Ahhoz, hogy egymást megszeressük, nem nagy tárgyalások, hanem emberi dolgok kellenek, amelyek az embereket egymáshoz közelebb hozzák.”

JM!
Molnár Csenge-Hajna csst.