Jegesmedve őrsi portya

2019 októberében sürgős üzenetet kapott a Jegesmedve őrs minden tagja: valami borzasztó dolog fenyegeti békés országunkat. A hívásra minden jegesmedve tag teljes felszerelésben megjelent 19-én, szombaton a Batthyány téren. A kihívás nagy volt, de senki nem riadt meg tőle. Így 8 jegesmedve kiscserkész lelkesedésével, Beniczky Tomi segédőrsvezető segítségével összesen 10-en indultunk neki a várva-várt, kalandokkal teli őrsi portyánknak.

Találkozásunkkor meghallgattuk azt a hangüzenetet, melynek okán összegyűltünk, és melyet néhány napja kaptam meg ismeretlen feladóval. Az üzenetben egy eltorzított hang beszélt: segítségünket kérte, ugyanis valami veszedelmes terroristatámadás fenyeget egy közeli települést. Mi vagyunk az egyetlenek, akik képesek megakadályozni a katasztrófát. Mindezt csak úgy, hogy ha a 8 kis ügynök-újonc hallgat a képzett ügynökökre, ránk. A titokzatos hang azt is közölte, hogy később, ha tudd, jelentkezik még pontos információkkal. Meg is indultunk a hát a Pilisbe, az egyetlen helyszínhez, amit megtudtunk.

Megérkezésünk után készült néhány kép a bátor bandáról.

 

Pontos helyszín hiányában geoládázással ütöttük el az időt. Dobogókő környékén kerestük igen sokáig a geoládánkat, amelyről nem volt túl sok információnk. Végül hatalmas örömkiáltás kíséretében Peti találta meg a ládát egy fa tövében.

Bóklászva Dobogókőn rátaláltunk egy érdekes utcára, mellyel képet is készítettünk.

Nem sokkal később a telefonom újra jelzett: üzenetem érkezett a titkos feladótól. Az üzenet rövid volt, de annál informatívabb: A terroristák célpontja nem más, mint Pilisszántó. És még egy fontos dolog: megtudták, hogy jövünk, így fel lesznek készülve az érkezésünkre. Így nem tehetünk mást, mint mindenre figyelünk és gyanakszunk. Sok nevetéssel és izgalommal vette útját a kis ügynök csapat Pilisszántó felé.

A teljes menetfelszerelés cipelése, és a hosszú út végig gyaloglása nem lehetséges elegendő energia nélkül. Nem volt könnyű lehiggadva megállni ebédelni, de muszáj volt. Rengeteg bolondozás mellett ennünk is nagyjából sikerült, mindenki megosztotta mindenkivel a nassolni valóját, míg jól nem laktunk. Ragadtunk magunkhoz egy fegyvert, mondván a gonosz sosem alszik, majd majdnem rohamtempóban siettünk (volna) tovább, hiszen küldetésünk van.

Pilisszentkeresztet elérve muszáj volt megpihennünk, mert a feladat terhe és a táska nagyon húzta hátunkat. De a fáradtság nem uralkodott el rajtunk, ugyanis elhatároztuk, hogy egy kis kitérővel megkeressük a második (egyben utolsó) geoládánkat. Ez is nagyon alaposan el volt rejtve, de természetesen ehhez is hozzájutottunk, méghozzá Barni segítségével. 

Nem volt több időnk, amit elszórakozhatunk, ha világosban akarunk odaérni, és esetleg megküzdeni a terroristákkal. Célunk onnan már nem volt messze, egészen pontosan a szomszéd faluba kellett hogy eljussunk. Itt már egészen megéreztük lábunkban a hosszú távot, de nem véletlenül lettünk mi felkérve erre a feladatra: nem torpantunk meg, kisebb pihenők után mindig tovább mentünk. Pilisszántóra beérve nem találkoztunk semmi gyanússal azt leszámítva, milyen hangosan köszönnek nekünk az emberek, és mosolyognak ránk. Így már fáradtan és megszeppenve haladtunk az egyre közelgő szállásunkhoz, míg végül hatalmas sóhajtások és megkönnyebbülések mellett megérkeztünk. Mindenki elfáradt kivétel nélkül, de nagyon büszkék voltunk magunkra: nagyjából 10-11 km hosszú kirándulás van mögöttünk. Rövid pihenés után már látszott a virgonc játékokon, hogy visszatért belénk az élet, ezért körbe néztünk a házban. Berendezkedés és néhány fontos szabály tisztázása után megállapítottuk, hogy bizony semmiféle gyanús dolog nincs a környéken. Így mit sem sejtve elkezdtük készíteni a vacsoránkat, ami sokunk örömére paprikáskrumpli volt. Mindenki szorgalmasan segített, váltásban valakik a kint a tűznél, valakik bent az ételek pucolásánál, felvágásánál.

Időközben, amikor már minden kész volt, és közösen a tűz körül hallgattuk a víz rotyogását, és vártuk a krumpli puhulását, valami furcsa hangot hallottunk a kert elől levő részéből. Mindenki félve, de sietve rohant oda. Amit ott találtunk, az nagyon megrémisztett: a furcsa hang egy éles bomba kattogása volt. Teljes pánik és üvöltözés alakult ki, mindenki segíteni akart a bomba hatástalanításában. Viszont ez nem volt könnyű feladat, mert nem egy, hanem 3 drót is kiált a bombából. Tudtuk, hogy az egyiket el kell vágni, de azt nem, hogy melyiket. Mikor jobban megvizsgáltuk a bombát, láttuk, hogy az oldalán feladványok vannak, melyek alapján kitalálható, hol vagdossunk. Nem kellett sok idő, a fiúk semmi perc alatt végeztek a feladattal, majd két vállalkozó szellemű újonc el is vágta az egyik drótot. A kattogás elállt. A bomba hatástalanítva lett.

Nagyon örültünk a jó hírnek, hogy sikerült megakadályoznunk a terrortámadást. De közben el is felejtettünk enni, úgy hogy ezt bepótoltuk. A vacsoránk nagyon jól sikerült, mindenki jól lakott tőle. Nem is volt meglepő, amikor a hatalmas adag bogrács majdnem teljesen elfogyott, a sok izgalomtól és kihívástól megéheztünk.

Az este még néhány izgalmat tartogatott nekünk. Vacsora után gyorsan lefürödtünk (kullancsvizsgálat mellett), és elmosogattunk. Messze volt még a lefekvés ideje, ezért kimentünk a tűz köré, és portyatüzet tartottunk.  Nagyon különleges beszélgetés vette kezdetét, különféle témákról, amelynek tetőpontja az volt, amikor a Jegesmedve őrs összes tagja megkapta az őrsi jelvényét/bigyuszát. Közösen megbeszéltük annak jelentését, majd mindenki elfogadta azt. Így kaptuk meg az emléket a portyáról és egymásról. Az este hátralévő részében még játszottunk a ház pincéjében csocsót, léghokit, majd mindenki ágyba vonult, és talán már az estimese „Egyszer volt, hol nem volt…” kezdeténél az igazak álmát aludták.

A misét egy nagyon rendes atya celebrálta, aki látva egyenruhánkat üdvözölt is minket, cserkészeket, pedig nem is tudta, hogy részt fogunk venni a szertartáson. Nagyon fegyelmezetten és odafigyelve voltunk jelen, amit látszólag a helyiek is nagyra értékeltek, mert mikor kiléptünk a templomból egyből egy nagy tál süteménnyel köszöntöttek minket. Természetesen elfogadtuk, és röviden el is meséltük merre jártunk. Szerényen kihagytuk azt a részt, amikor megmentettük az egész falut. :)

Mielőtt elindultunk volna haza, hálánk jeléül, hogy ott aludhattunk ingyen a rokonaim házában, rendbe tettük a kertet. El kellett hordani rengeteg lehullott diófalevelet, amit (mint mindig) közös erővel abszolváltunk. Gyors csoportkép elkészítés után eredtünk útnak. Teljesen zökkenőmentesen utaztunk, és időben vissza is értünk a Batthyány térre. A monoton buszúton persze előjöttek a fáradtság jelei, de hát ilyen két nap után nem meglepő.

Végül elmondhatom, hogy szuperül sikerült az első portyánk, én minden percét élveztem. Úgy látszott, ezzel nem csak én vagyok így, hiszen hazafelé már a következő alkalma(ka)t terveztük. Azt érzem, hogy a Jegesmedve őrs nagyon sokat tanult, tapasztalt, erősödött, fejlődött, ismerkedett ez alatt a két nap alatt, minden tagot beleértve. Remélem és hiszem, hogy csodálatosnak marad meg mindnyájunknak ez az élmény, amelyen felbuzdulva csak még szebb és jobb programokon igyekszünk közösen részt venni.

Némedi Boldizsár