Bikinifenék kalandja
2020. március 7-8-án Bikinifenék összes lakója összegyűlt Újpest, városkapu állomásnál, hogy megoldjanak egy nagy problémát: a Rozsdás Rákolló étteremből eltűnt a méltán híres Herkentyű Burger receptje. A hír hallatán egy kiscserkészt sem kellett győzködni, Spongyabob vezetésével nekiindultunk az ismeretlennek.
Szállásunk idén is a Dunabogdányban volt megtalálható. Megérkezésünk után lepakoltunk, elfoglaltuk szobáinkat, majd ahogy azt kell, zászlófelvonással megkezdtük a portyánkat. Sokat nem tétlenkedhettünk, ameddig nem találjuk meg a receptet, nem tudjuk magunknak elkészíteni a fenséges Burgert. Így összeszedve cókmókunkat és egymást elindultunk neki a kutatásnak. Útunk során találkoztunk Csigusszal, illetve még néhány hallal, akik felvilágosítottak mindenkit: nem csak a titkos recept, hanem Tunyacsáp is eltűnt azzal együtt. Gyors pihenés és ebédelés után tovább indultunk.
Egy tisztásra érve játszani támadt kedvünk. Rengeteg futkározás közepette alig vettük észre, hogy a távolban egy kék alak közeledett felénk, akit kettő másik hal rángatott az oldalain. Tunyacsáp volt az, ezt gyorsan felismertük, és a két másik hal pedig Plankton szolgái voltak, akik elrabolták a receptet és Tunyacsápot is. Spongyabob, és hű barátja Patrik megpróbálták kiszabadítani bajba jutott társukat, de nem sikerült nekik egyedül. Segítséget kértek Bikinifenék népétől, akik örömmel és elszántan álltak szolgálatukra. A nagy összecsapás nem volt egyszerű, Tunyacsápot derekasan védték a gonosz Plankton gonosz szolgái. Több próbálkozás után, de végre sikerült kiszabadítani. Ennek ellenére a halak megszöktek, így a receptet továbbra sem sikerült megkaparintanunk.
Hazaindultunk, mert nagyon elfáradtunk a sok játékban. Alig vártuk, hogy visszaérkezzünk, a lábunkat már kicsit nehezebben tettük a másik elé, de azért az örömteli nevetések és beszélgetésektől volt hangos a társaság és az erdő. A szálláson megpihentünk, ittunk, és kezdődött is egy pihentető program. Ennek keretében volt alkalmunk jógázni, hajtogatni, énekelni vagy éppen akadálypályán túljutni.
A program után már mindenkinek korgott a gyomra, így hát leültünk vacsorázni. A vacsoránkat idén is Hajnának köszönjük meg, egy isteni finom paradicsomos tésztát készített nekünk. Még egyszer nagyon köszönjük szépen! Az esti tisztálkodás után részt vettünk a zászlószertartáson majd a napot a szokásokhoz híven egy közös portyatűzzel/portyagyertyával zártuk. A sok játék és éneklés, a bolondozások most is jó emlékek maradtak mindenkinek. Bár sok helyünk nem volt minderre, ahogy a mondás is tartja, sok jó ember...
Másnap reggel ébresztő után egy táncolós-futkározós, frissítő reggeli tornán vettünk részt, amit Pearl és Szandi tartott nekünk. Nem is indulhatott volna jobban a nap! Ezután reggeliztünk, és a két nagy favorit került terítékre: a májkrém és a lekvár. A kellő energia bevitele után cserkészingbe bújtunk, és zászlófelvonás után egyenruhában misére indultunk a legközelebbi templomba. Cserkészetet hirdetve, énekelve és vidáman (és meggondoltan) mentünk, az emberek meg is bámultak minket, sokszor egy-egy elrejtett mosolyt is felfedeztünk az arcukon. Jó érzés volt, hogy tagja (sőt, egyik vezetője) lehettem ennek a társaságnak, büszke voltam mindenkire.
A szentmise után lementünk a szállásunktól nem messze folyó Duna partjára készíteni néhány fotót. Ezen nagyszerű remekművek mind megtalálhatók a képtárunkban. Pakolás és indulás előtt még volt időnk játszani, ezért Pearl vezetésével Bikinifenék néhány lakóját hazugságvizsgálatnak vetettük alá, mindezt abban a reményben, hogy így visszaszerezhetjük a receptünket. Nagyon jól működött a gyakorlat, mindenki annyira nyitott szemmel figyelte az igaz vagy éppen hamis mondatokat, hogy már bármikor meg tudják mondani, ki hazudik, és ki nem. Ezt később kamatoztattuk is, ugyanis Plankton lett megvádolva a recept ellopásával. Kis huzavona után, de végre sikerült elvenni tőle. Újra a kezünkben tarthattuk a Herkentyű Burger receptjét. Megegyeztünk, hogy most Rák úr sokkal jobban el fogja rakni a palackot, illetve Spongyabob megköszönte a segítséget mindenkinek, hiszen nélkülük nem sikerült volna visszaállítani Bikinifeneket a normál kerékvágásba.
A szálláson indulás előtt nagy rendet kellett raknunk, amit többé-kevésbé közös erővel teljesítettünk. Gyors búcsúzás a helytől, és már indultunk is a buszmegállóba. Az utazás zökkenőmentesen telt, a cserkészek szinte mind egy szálig nagyot pihentek az úton, fárasztónak volt mondható ez a két nap. Nagy volt ezért az öröm, mikor megjelent apa-anya a buszmegállóban, azért is, mert ez azt jelentette, hogy már csak egy karnyújtásnyira van az otthon édes otthon.
Én szeretném megköszönni a részvételt mindenkinek, kiscserkésznek és vezetőnek egyaránt, örülök, hogy egy ennyire jól sikerült élménnyel térhettünk haza még a mostani helyzet beállta előtt. Jövőre is várunk mindenkit, addig is kívánok mindenkinek jó egészséget és
Jó Munkát!
Némedi Boldizsár őv.
